Home About International University Project Conferences Courses Lectures Projects Publications Readings Contribute Contact      

home \ projects \ step \ értekezés a jogról \ 96 kérdés \ 2. szakasz

STEP home

Értekezés a jogról

Konferenciák

Esszék

Kutatók

Related links

 

 


 
 
STEP - St. Thomas Education Project
 
     
 
<<<   SZAKASZ   >>>
 
 

AQUINÓI SZENT TAMÁS

 

A TÖRVÉNYROL

 

A TEOLÓGIA FOGLALATA

A MÁSODIK RÉSZ ELSO RÉSZE (I-II), 90-108. KÉRDÉSEK

(Ford. Tudós Takács János)

96. KÉRDÉS

Az emberi törvény hatalmáról

2. SZAKASZ

 

Vajon az emberi törvény dolga-e minden bűn fékentartása?

 

 

A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény dolga minden bűn fékentartása.

 

1. Isidorus ugyanis azt mondja az Etimológiában: "Azért hoztak törvényeket, hogy a tőlük való félelem fékezze a merészséget." Ámde csakis akkor elégséges a fékezés, ha minden rosszat fékez a törvény. Tehát az emberi törvénynek minden rosszat meg kell fékeznie.

 

2. Ezenkívül, a törvényhozó szándéka, hogy a polgárokat erényessé tegye. Ámde csakis akkor lehet valaki erényes, ha minden bűntől távol van tartva. Tehát az emberi törvény dolga minden bűn féken tartása.

 

3. Ezenkívül, az emberi törvény a természettörvényből származik, amint fentebb (q. 95, a. 2) mondottuk. Ámde minden bűn ellentmond a természettörvénynek. Tehát az emberi törvénynek minden rosszat fékeznie kell.

 

Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond a De Libero Arbitrio 1-ben: "Úgy tűnik számomra: helyes az, hogy a népet kormányzó törvény ezeket a dolgokat megengedi, és az isteni gondviselés torolja meg őket." Ámde az isteni gondviselés csakis a bűnöket torolja meg. Tehát az emberi törvény bizonyos bűnöket megenged, nem fékez meg.

 

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényt az emberi cselekedetek szabályaként, illetve mértékeként hozzák, amint már (q. 90, a. 1-2) mondottuk. Ámde a mértéknek egyneműnek kell lennie a megmért dologgal, amint a Filozófus mondja a Metafizika 10-ben: a különféle dolgokat ugyanis különféle mértékkel mérik. Szükséges tehát, hogy az emberek számára is az állapotuknak megfelelő törvényeket adjanak, mivel a törvénynek "lehetségesnek kell lennie természetileg is, és a hazai szokások szerint is", amint Isidorus mondja. Ámde a cselekvés lehetősége belső készségből, illetve ráhangoltságból származik: nem ugyanaz lehetséges ugyanis annak, aki nem rendelkezik az erény készségével, mint az erényes embernek, ahogy nem ugyanaz lehetséges a gyermeknek és a felnőtt férfinak sem. Ezért nem ugyanazt a törvényt hozzák gyermekek és felnőttek számára: a gyermekeknek ugyanis sok olyat megengednek, amit a felnőttek esetén törvénnyel büntetnek, sőt ócsárolnak. Hasonlóképpen sok mindent megengednek a nem tökéletesen erényes embereknek, amiket nem tűrnének el erényes emberektől.
Az emberi törvényt pedig az emberek sokaságának adják, amelynek nagyobb része nem erényes tökéletes fokban. Ezért az emberi törvény nem tilt minden bűnt, amiktől az erényes emberek tartózkodnak, hanem csak a súlyosabbakat (amiktől az emberek sokaságának nagyobbik része tartózkodni képes), főképpen azokat, amik másoknak kárt okoznak, amik tiltása nélkül az emberi társadalom nem lenne fenntartható; ahogy tiltva van az emberölés, a lopás és más hasonlók.

 

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a merészség láthatóan mások megtámadásával kapcsolatos. Ezért főleg azokkal a bűnökkel függ össze, amik a felebarátaink számára jogtalanságot okoznak. Ezeket az emberi törvény tiltja, amint mondottuk.

 

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény nem azonnal, hanem fokozatosan szándékszik az embereket erényessé tenni. Ezért a tökéletlen emberek sokaságának nem parancsolja azt, amire a már erényesek képesek, hogy tudniillik minden rossztól azonnal tartózkodjanak. Különben az ilyen parancsokat megtartani nem képes tökéletlenek nagyobb rosszra ragadtatnák magukat, ahogy a Péld 30,33 mondja: "Ha hevesen nyomod az orrod, vér jön ki belőle." Mt 9,17-ben pedig ezt olvassuk. "Új bort sem töltenek régi tömlőkbe", vagyis a tökéletes élet parancsait tökéletlen emberekbe, "de ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik", vagyis a parancsolatokat megvetik, és az emberek a megvetés hatására nagyobb rosszra  ragadtatják magukat.

 

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök törvényből való bizonyos részesedés bennünk; ámde az emberi törvény fogyatékos az örök törvényhez képest. Augustinus ugyanis ezt mondja a De Libero Arbitrio 1-ben: "Az államok kormányzására hozott törvény sok mindent megenged és büntetlenül hagy, amit az isteni gondviselés megtorol. Nem kell ugyanis visszautasítani azt, amit tesz, mert nem mindent tesz meg." Az emberi törvény ezért nem tilthat meg mindent, amit megtilt a természettörvény.

 

 
     

A TÖRVÉNYROL

A TÖRVÉNYROL ÁLTALÁBAN

I-II, q. 90, A törvény lényegérol

I-II, q. 91, A törvények különbözoségérol

I-II, q. 92, A törvények hatásairól

A TÖRVÉNY RÉSZEI

Az örök törvény

I-II, q. 93, Az örök törvény

A természettörvény

I-II, q. 94, A természettörvény

Az emberi törvény

I-II, q. 95, Az emberi törvény

I-II, q. 96, Az emberi törvény hatalmáról

I-II, q. 97, Az emberi törvények változásáról

A régi törvény

I-II, q. 98, A Régi Törvény

I-II, q. 99, A Régi törvény parancsolatairól

I-II, q. 100, A Régi Törvény erkölcsi parancsolatairól

I-II, q. 101, A Régi Törvény ceremoniális parancsai önmagukban

I-II, q. 102, A ceremoniális parancsok okai

I-II, q. 103, A ceremoniális parancsok idotartamáról

I-II, q. 104, A Régi Törvény ítélkezési parancsai

I-II, q. 105, Az ítélkezési parancsok értelme

Az új törvény

I-II, q. 106, Az Evangélium törvénye, az ún. Új Törvény, önmagában

I-II, q. 107, A Régi Törvény és az Új Törvény viszonya

I-II, q. 108, Azok a dolgok, melyeket az Új törvény tartalmaz