Vajon bárkinek az esze törvényalkotó?

A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy bárkinek az esze törvényalkotó.

1. Az Apostol ugyanis azt mondja a Róm 2,14-ben: "Amikor a pogányok törvény híján a természet szavára járnak el törvény szerint, önmaguknak adnak törvényt." Ámde ezt egyetemesen mindenkirol mondja. Tehát bárki alkothat magának törvényt.

2. Ezenkívül, ahogy a Filozófus mondja az Etika 2-ben: "A törvényhozónak az a szándéka, hogy az embert erényessé tegye." Ámde bármely ember képes a másikat erényessé tenni. Tehát bármely ember esze törvényalkotó.

3. Ezenkívül, ahogy az államfo az állam kormányzója, ugyanúgy bármely családapa a ház kormányzója. Ámde az államfo képes törvényt hozni az államban. Tehát bármely családapa képes törvényt alkotni a saját házában.

Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond az Etymologia 5-ben, a "Decretum" 2. distinctiójából idézve: "A törvény a nép alkotmánya, amely szerint a vének a néppel együtt valamit szentesítettek." Tehát nem lehet bárki törvényalkotó.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény sajátosan és elsodlegesen a közjóra irányuló rendre van figyelemmel. Ámde a közjóra irányítani valamit vagy az egész közösségnek, vagy az egész közösség gondját viselo valakinek a feladata. Ezért a törvényhozás vagy az egész közösséghez tartozik, vagy ahhoz a hivatalos személyhez, aki az egész közösség gondját viseli, mivel minden más esetben is annak a feladata a célrairányítás, akinek a sajátja az a cél.

Az elso ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvény nemcsak úgy van valakiben, mint szabályozóban, hanem részesedés által is, mint szabályozottban, amint fentebb (a. 1) mondottuk. Ily módon mindenki önmaga törvénye, amennyiben részesedik valamely szabályozó rendjébol. Ezért teszi hozzá az Apostol: "Ezek megmutatják, hogy a törvény hatása a szívükbe van írva."

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egy magánszemély nem képes hatékonyan erényessé tenni senkit sem. Egyedül figyelmeztetni képes, de ha a figyelmeztetést nem fogadják el, nem tudja annak megtartását kikényszeríteni. A törvénynek azonban kényszeríto erovel kell rendelkeznie, hogy hatékonyan erényessé tegyen, ahogy a Filozófus mondja az Etika 9-ben. Ámde ezzel a kényszeríto erovel vagy a közösség, vagy egy hivatalos személy rendelkezik, akinek lehetosége van büntetéseket kiszabni, ahogy alább (q. 92, a. 2) kifejtjük. Ezért csakis az o feladata a törvényalkotás.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint az ember része egy ház népének, ugyanúgy a ház része az államnak, az állam pedig tökéletes társaság, ahogy a Filozófus mondja a Politika 1-ben. Ezért, ahogy egy ember java nem végso cél, hanem a közjóra irányul, ugyanúgy irányul a ház java az állam javára, ami tökéletes társaság. Aki tehát irányít egy családot, kiadhat bizonyos parancsokat, illetve rendeleteket, de olyanokat nem, amiknek törvény-jellegük van.