Vajon szükség volt-e valamilyen isteni törvényre?

A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem volt szükség valamilyen isteni törvényre.

1. A természettörvény ugyanis az örök törvényből való részesedés bennünk, amint mondottuk (a. 2). Ámde az örök törvény isteni törvény, ahogy mondottuk (a. 1). Tehát a természettörvényen és a belőle származó emberi törvényeken kívül nem volt szükség valami más isteni törvényre.

2. Ezenkívül, Sir 15,14 szerint "Isten az embert kiszolgáltatta saját tanácskozása hatalmának". Ámde a tanácskozás az ész actusa, amint fentebb (q. 14, a. 1) mondottuk. Tehát az ember saját eszének kormányzására lett bízva. Ámde az emberi ész előírása az emberi törvény, amint mondottuk (a. 3). Nem szükséges tehát, hogy az embert más isteni törvény irányítsa.

3. Ezenkívül, az emberi természet jobban el van látva kellékekkel, mint az értelmetlen teremtmények. Ámde az értelmetlen teremtményeknek nincs valamiféle isteni törvényük a beléjük adott természeti irányuláson kívül. Tehát az értelmes teremtménynek sokkal kevésbé van szüksége valamilyen isteni törvényre a természettörvényen kívül.

Ezzel szemben áll, hogy Dávid törvényt kér magának Istentől (Zsolt 118, 33): "Mutasd meg, Uram, parancsaid útját, annak követésében legyen a jutalmam."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi élet irányítására a természettörvényen és az emberi törvényen kívül szükség volt isteni törvényre, négy okból. Először, mivel a törvény irányítja az ember cselekedeteit a végső célra. Ha az ember csupán olyan célra volna rendelve, amely nem haladja meg arányaiban az ember természetes képességét, nem volna szükség az ész részéről a természettörvényen és az emberi törvényen kívül semmi más irányítóra. De mivel az ember az örök boldogság céljára irányul, amely az ember természetes képességének arányait meghaladja, amint fentebb (q. 5, a. 5) mondottuk, ezért szükséges volt, hogy az embert a céljára a természettörvényen és az emberi törvényen felül Isten által adott törvény irányítsa.
Másodszor, mivel az emberi ítélet főleg az esetleges konkrét dolgokról híjával van a bizonyosságnak, előfordul, hogy az emberi cselekedetekről különböző embereknek különböző ítéletei vannak, és ezekből különféle, egymással ellentétes törvények születnek. Ahhoz tehát, hogy az ember kételkedés nélkül képes legyen tudni, hogy mit kell tennie és mit kell elkerülnie, szükséges volt, hogy cselekedeteiben Isten által adott törvény irányítsa, amelyről nyilvánvaló, hogy nem képes tévedni.
Harmadszor, mivel az ember arról képes törvényt hozni, amiről képes ítéletet alkotni. Ámde az ember nem képes ítéletet alkotni a rejtett belső indulatokról, hanem kizárólag a megnyilvánuló külső cselekedeteket tudja megítélni. De az erény tökéletessége megköveteli, hogy az ember mindkét téren helyesen tegyen. Ezért az emberi törvény nem volt képes elégséges módon fékentartani és rendezni a belső indulatokat, hanem szükséges volt ehhez, hogy az isteni törvény közbelépjen.
Negyedszer, mivel – ahogy Augustinus mondja a De Libero Arbitrio 1-ben: az emberi törvény nem képes minden rossz cselekedetet megbüntetni, illetve megtiltani, mivel abban az esetben, ha minden rosszat ki akarna küszöbölni, ebből az következne, hogy számos jó is megszűnne, és a közjó korlátozva lenne, ámde közjó szükséges az emberiség fennmaradásához. Annak érdekében tehát, hogy minden rossz meg legyen tiltva és meg legyen büntetve, szükség volt isteni törvényre, amely minden rosszat megtilt.
Ezt a négy okot érinti a Zsolt 18,8, ahol ez áll: "Az Úr törvénye makulátlan", vagyis mentes minden bűntől; "megváltoztatja a lelkeket", vagyis nemcsak a külső, de a belső actusokat is irányítja; "az Úr tanúsága megbízható" az igazság és a helyesség bizonyossága miatt; és "bölccsé teszi a gyermekeket", amennyiben az embert a természetfeletti, isteni céljára irányítja.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök törvényből az emberi természet képességének arányai szerint részesedik. Ámde szükséges, hogy az ember magasabb rendű módon legyen a természetfeletti végső céljára irányítva. Tehát a természettörvényen kívül Isten külön isteni törvényt adott, amely az örök törvényből magasabb rendű módon részesedik.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tanácskozás bizonyos vizsgálat, ezért bizonyos elvekből kell kiindulnia. A fentebb mondottak miatt nem elégséges, hogy a természetszerűen belénk adott elvekből induljon ki, amik a természettörvény parancsai, hanem ezekhez bizonyos magasabb elveknek kell hozzáadódniuk, és ezek az isteni törvény parancsolatai.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az értelmetlen teremtmények nincsenek magasabb rendű célra rendelve, mint az a cél, ami arányos a természeti képességükkel. Ezért hamis a párhuzam.