Vajon csak egy isteni törvény van-e?

Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy csak egy isteni törvény van.

1. Egy királynak ugyanis egy országban egy törvénye van. Ámde az egész emberi nem úgy viszonyul Istenhez, mint egy királyhoz. A Zsolt 46,8-ban ugyanis ezt mondja: "Isten az egész föld királya." Tehát csak egy isteni törvény van.

2. Ezenkívül, minden törvény arra a célra irányul, amelyet a törvényhozó szándékol azokban, akik számára törvényt hoz. Ámde egy és ugyanaz, amit Isten minden emberben szándékol: az 1Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére." Tehát csak egy isteni törvény van.

3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy az isteni törvény annyival áll közelebb az egy örök törvényhez, mint a természettörvény, amennyivel magasabb rendű a kegyelem kinyilatkoztatása a természetes ismeretnél. Ámde a természettörvény minden ember számára egy. Tehát sokkal inkább egy az isteni törvény.

Ezzel szemben áll amit az Apostol mond a Zsid 7,12-ben: "A papság megváltozásával szükségképpen megváltozott a törvény is." Ámde a papság kétféle, ahogy az Apostol ugyanott mondja: tudniillik a levita papság és Krisztus papsága. Tehát a törvény is kétféle: a régi és az új törvény.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a szám oka a megkülönböztetés, ahogy az Első Részben (q. 30, a. 3) mondottuk. Ámde kétféle módon különbözhetnek a dolgok. Egyik módon úgy, mint teljesen különböző fajhoz tartozók: mint a ló és az ökör. Másik módon pedig úgy, mint a tökéletes és tökéletlen ugyanabban a fajban: mint a gyermek és a férfi. Az isteni törvényt ily módon oszthatjuk fel régi és új törvényre. Ezért hasonlítja az Apostol a Gal 3,24-25-ben a régi törvény állapotát a nevelésre szoruló gyermekhez, az új törvény állapotát pedig a felnőtt férfi állapotához, aki már nem szorul nevelőre.
Mindkét törvény tökéletességét és tökéletlenségét pedig a törvényhez tartozó három szempont szerint állapíthatjuk meg, ahogy fentebb mondottuk. Először ugyanis a törvényhez tartozik, hogy a közjóra irányuljon, mint célra, ahogy fentebb (q. 90, a. 2) mondottuk. Ez pedig kétféle lehet: érzékelhető, földi jó, és közvetlenül erre a jóra irányul a régi törvény, ezért rögtön a 2Móz 3,8-17-ben, a törvény kezdetén meghívást kap a nép a kananaeusok földjére; azután az értelem tárgyát képező, mennyei jó, és erre irányul az új törvény. Ezért Krisztus a prédikációja kezdetén meghirdette a meghívást a mennyek országába: "Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa" (Mt 4,17). Ezért mondja Augustinus a Contra Faustum 4-ben: "Az ideig tartó dolgok ígéreteit az Ószövetség tartalmazza, és ezért nevezik réginek, de az örök élet ígérete az Újszövetséghez tartozik."
Másodszor a törvényhez tartozik az emberi cselekedeteknek az igazságosság rendje szerinti irányítása. Az új törvény ebben is felülmúlja a régit, mivel a lélek belső actusait rendezi. Erről mondja a Mt 5,20: "Ha nem múlja felül a ti igazságotok a farizeusokét és az írástudókét, nem mentek be a mennyek országába." Ezért mondja, hogy "a régi törvény féken tartja a kezet, az új törvény a lelket".
Harmadszor a törvényhez tartozik, hogy az embereket a parancsok megtartására késztesse. Ezt a régi törvény a büntetésektől való félelemmel igyekezett elérni, az új törvény pedig a szeretet által, amelyet elárasztott szívünkbe Krisztusnak az új törvényben megadott, de a régi törvényben csupán előképileg jelzett kegyelme. Ezért mondja Augustinus a Contra Adamantum Manichei Discipulum-ban: "A Törvény és az Evangélium közötti különbség röviden: a félelem és a szeretet."

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amint egy házban a családapa más parancsokat ad a gyermekeknek és a felnőtteknek, ugyanúgy Isten is, aki egyedüli király a saját országában, más törvényt adott a még tökéletlenül létező embereknek, és mást, tökéletesebbet azoknak, akiket a korábbi törvény az isteni dolgok nagyobb mértékű befogadására alkalmassá tett.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberek üdvössége csakis Krisztus által volt lehetséges; ahogy az ApCsel 4,12 mondja: "Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk." Ezért az üdvösségre mindenkit tökéletes módon elvezetni képes törvény csak Krisztus eljövetele után volt adható. Korábban Krisztus elfogadására előkészítő törvényt kellett adni annak a népnek, amelyből később Krisztus született, és ez a törvény az üdvösségre vezető igazságosság bizonyos kezdeményeit tartalmazta.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az embert bizonyos általános parancsolatok alapján irányítja, amikben megegyeznek egymással a tökéletesek és a tökéletlenek, ezért mindenkinek egy természettörvénye van. De az isteni törvény az embert bizonyos konkrét teendőiben is irányítja, amikhez nem egyformán viszonyulnak a tökéletesek és a tökéletlenek. Ezért kétféle isteni törvényre volt szükség, amint már mondottuk.