Vajon csak a zsidó népnek kellett-e adni a régi törvényt?

A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvényt nem csak a zsidó népnek kellett adni.

1. A régi törvény ugyanis felkészített az üdvösségre, amit Krisztus hoz el, amint mondottuk (a. 2-3). Ámde ez az üdvösség nemcsak a zsidók, hanem minden nép számára eljövendő volt, Iz 49,6 szerint: "Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig." Tehát a régi törvényt minden népnek kellett adni, és nemcsak egy népnek.

2. Ezenkívül, az ApCsel 10,34 szerint "Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli, és az igazsághoz igazodik, bármely nép fia is". Nem kellett tehát az egyik népnek jobban megnyitni az üdvösség útját, mint a többinek.

3. Ezenkívül, a törvény angyalok által lett adva, amint már (a. 3) mondottuk. Ámde Isten az angyalok szolgálatát mindig minden nép számára alkalmazta: Sir 17,17 ugyanis ezt mondja: "Irányítót adott minden egyes népnek." Ezenkívül minden népnek időleges javakat is ad, amikre Istennek kisebb gondja van, mint a lelki javakra. Tehát a törvényt is minden népnek kellett adnia.

Ezzel szemben áll, amit a Róm 3,1 mond: "Mi előnye van tehát a zsidóknak?... Minden tekintetben sok. Először is, Isten rájuk bízta tanítását." A Zsolt 147,20 szerint pedig "egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit".

Válaszul azt kell mondanunk, arra a kérdésre, hogy miért a zsidó népnek adta Isten a törvényt, és nem a többi népnek, lehetne azt válaszolni, hogy csak a zsidó nép maradt meg az egy Isten tiszteletében, míg más népek bálványimádásra hajlottak. Ezért utóbbiak méltatlanok voltak arra, hogy törvényt kapjanak, nehogy kutyák kapják a szent dolgot.
De ez az érvelés nem tűnik megfelelőnek, mivel a zsidó nép a törvény birtokában is hajlott a bálványimádásra, ami súlyosabb volt. Ez kitűnik a 2Móz 32-ből, valamint Ám 5,25-26-ból: "Hoztatok-e nekem étel- és véres áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó, Izrael háza? Vittétek Moloch istenetek sátrát és bálványaitok képét, Keván csillagistent, amiket ti csináltatok magatoknak." Az 5Móz 9,6 kifejezetten mondja: "Tudd meg, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokul, mert nyakas nép vagy.". A tényleges okot megmondja az 5Móz 9,5: "Hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett.". Azt pedig, hogy milyen volt az isteni ígéret, megmutatja az Apostol a Gal 3,16-ban: "Az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja: leszármazottainak, mintha sokaknak szólna, hanem: leszármazottadnak, s ez Krisztus.”. Tehát Isten a törvényt és a többi különleges jótéteményt ennek a népnek az atyáiknak tett azon ígéret miatt adta, hogy Krisztus közülük születik. Illő volt ugyanis, hogy az a nép, amelyből Krisztus születik, különleges megszentelésnek örvendjen, a 3Móz 19,2 szerint: "Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok." - magának Ábrahámnak sem a saját érdeme miatt adta Isten azt az ígéretet, hogy Krisztus az ő magjából születik, hanem ingyenes kiválasztás és hívás folytán. Ezért mondja Iz 41,2: "Ki támasztotta kelet felől az igazat; ki hívta, hogy kövesse őt?"
Így tehát nyilvánvaló, hogy az Atyák egyedül ingyenes kiválasztás folytán kapták az ígéreteket, és a belőlük származó nép ugyanezért kapta a törvényt. Ezért mondja az 5Móz 4,36: "Hallottátok a szavát a lángok közül, mert szerette Atyáitokat és kiválasztotta utánuk a sarjadékukat.". - Ha pedig azt kérdezzük, hogy miért ezt a népet választotta ki, hogy Krisztus belőle szülessen, és miért nem másikat, erre Augustinus ad megfelelő választ a Super Joannem-ben: "Hogy miért ezt vonja magához, és nem azt, ne akard megítélni, ha nem akarsz tévedni.".

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy noha a Krisztus általi üdvösség minden nép számára elő volt készítve, mégis szükség volt, hogy Krisztus egy olyan népből szülessen, amely ezért más népekhez képest előjogokat élvezett, a Róm 9,4 szerint: "Övék", tudniillik a zsidóké "a fogadott istenfiúság, ... a szövetségek, ...a törvényadás, övéik az Atyák; test szerint közülük származik Krisztus."

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy személyválogatásról csakis olyan adományokkal kapcsolatban lehet szó, amikkel valaki tartozik; ingyenes ajándékok, szabad akarati elhatározással adott adományok esetén nem beszélhetünk személyválogatásról. Nem személyválogató ugyanis, aki szabadlelkűségen alapuló bőkezűségből a sajátjából ad az egyiknek, és nem ad a másiknak; de ha a közös javak felett rendelkező lény nem egyformán, nem kinek-kinek az érdemei szerint osztaná szét a közös javakat, személyválogató lenne. Ámde Isten az üdvösséggel kapcsolatos jótéteményeit az emberi nemnek a maga kegyelméből adja. Tehát nem személyválogató, ha egyeseknek többet ad, mint másoknak. Ezért mondja Augustinus a De Praedestinatione Sanctorum-ban: "Mindazokat, akiket Isten tanít, irgalomból tanít; akiket pedig nem tanít, ítélete alapján nem tanít." Ez ugyanis az emberi nemnek az ősszülő bűnéért megítélt magára hagyásából származik.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten a kegyelmi adományait elvonta az embertől a bűn miatt, de a természetes adományait nem vonta el. Utóbbiakhoz tartozik az angyalok szolgálata, amit maga a különböző természetek rendje, egymáshoz való viszonya követel meg: azt tudniillik, hogy a legalsóbb lények a közbülsők által legyenek kormányozva. A természetes adományok közé tartoznak a testet érintő támogatások is, amiket Isten nemcsak az embereknek, hanem az igavonó állatoknak is megad. Ezért mondja a Zsolt 36,7: "Uram, embernek és igavonó állatnak te vagy az éltetője."