Vajon minden ember kötelezve van-e a régi törvény követésére?

Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy minden ember kötelezve van a régi törvény követésére.

1. Mindaz ugyanis, aki a király alattvalója, szükséges, hogy alá legyen vetve a törvényének. Ámde a régi törvényt Isten adta, aki "az egész föld királya", ahogy a Zsolt 47,8 mondja. Tehát a föld összes lakói kötelezve voltak a törvény követésére.

2. Ezenkívül, a zsidók csakis akkor üdvözülhettek, ha követték a régi törvényt. Az 5Móz 27,26 ugyanis ezt mondja: "Átkozott, aki nem marad meg e törvény szavaiban, és nem cselekszi meg azokat." Ha tehát más emberek a régi törvény követése nélkül üdvözülhettek volna, rosszabb lett volna a zsidók helyzete, mint más embereké.

3. Ezenkívül, a pogány népeket befogadták a zsidó rítusra és a törvény követésére. A 2Móz 12,48 ugyanis ezt mondja: "Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a Húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen, és úgy kell tekinteni, mint közületek valót." Ámde fölösleges lett volna a törvény követésére befogadni kívülállókat, ha anélkül is üdvözülhettek volna. Tehát a törvény követése nélkül senki sem üdvözülhetett.

Ezzel szemben áll, amit Dionysius mond a De Caelesti Hierarchia-ban: a pogányok közül sokakat Istenhez vezettek az angyalok. Ámde nyilvánvaló, hogy a pogányok a törvényt nem követték. Tehát a törvény követése nélkül egyesek üdvözülhettek.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvény világossá tette a természettörvény parancsolatait és hozzátett bizonyos sajátos parancsokat. Mindannak a követésére tehát, amit a régi törvény a természettörvényből tartalmazott, mindenki kötelezve volt, nem a régi törvény erejénél fogva, hanem mert a természettörvény tartalmazta azokat. De annak a követésére, amit a természettörvényhez a régi törvény hozzáadott, csak a zsidó nép volt kötelezve, mások nem.
Ennek oka az, hogy a régi törvényt, amint mondottuk (a. 4), a zsidó nép kapta, hogy a szentség kiváltságos fokára jusson, Krisztus iránti tisztelet miatt, aki később ebből a népből született. Ámde az egyesek sajátos megszentelésére hozott törvény csakis azokat az egyeseket kötelezi: ahogy bizonyos dolgokra kötelezve vannak a klerikusok (akik az isteni szolgálatra adják magukat), amikre a laikusok nincsenek; hasonlóképpen a szerzetesek, akiket a fogadalmuk a tökéletesség bizonyos cselekedeteire kötelez, amikre a világiak nem kötelesek. Ugyanígy bizonyos sajátos dolgokra kötelezve volt a zsidó nép, amikre más népek nem voltak kötelezve. Ezért mondja az 5Móz 18,3: "Légy tökéletes és szeplő nélküli Urad, Istened előtt." Erről egyfajta nyilatkozatot is tettek, ahogy kitűnik az 5Móz 26,3-ból: "Megvallom ma az Úr, a te Istened előtt", stb.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mindaz, aki a király alattvalója, kötelezve van a törvényének követésére, ha azt mindenki számára előterjeszti a király. De ha úgy rendelkezik, hogy bizonyos parancsokat a hozzá közeli szolgáknak kell megtartaniuk, a többiek ezek követésére nincsenek kötelezve.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy minél szorosabban kapcsolódik az ember Istenhez, annál tökéletesebbé válik a helyzete. Ezért amennyivel szorosabb volt a zsidó nép kapcsolódása az istentisztelethez, annál nagyobb volt a méltósága a többi népnél. Ezért mondja az 5Móz 4,8: "Hol van olyan nagy nép, amelynek olyan tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az egész törvény?" Ebből a szempontból a klerikusok is jobb helyzetben vannak, mint a laikusok, és a szerzetesek, mint a világiak.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a pogányok tökéletesebben és biztosabban üdvözülhettek a régi törvény követésével, mint csupán a természettörvény teljesítésével, ezért fogadták be őket a törvény követésére, mint ahogy most egyes laikusok klerikusokká, és egyes világiak szerzetesekké lesznek, noha enélkül is üdvözülhetnek.